folk music mixed with post-rock from Hungary, nice.
Azt már írtam valamikor, hogy szerintem az egyik legfaszább hungarikum lehetne az etnorock, mert hajlamunk van rá, és erre a legjobb példa a Barbaro nevű együttes lenne, és már csak ezértis meg kellett hallgatni a viszonylag új albumot, mit sikerült kihozni a témából, bár az album viszhangja elég visszafogott volt, azért mégiscsak.
Ha valaki nem lenne képben, a Barbaro a 80-as évek végén, a 90-es évek elején tevékenykedett, és pszichedelikus rockkal keverték a folkot, és a maga műfajában kurva jó volt, de valahogy az évezred végére eltűntek, Jorgosz, az énekes és frontember inkább az elektonikus témákban kereste a lehetőséges, és a Balkan Fanatik nevű formációban éli ki magát mostanában. A Barbaro viszont új tagokkal bővült és tavaly megjelent a harmadik album, új énekessel (a Napra nevű együttes énekesével mellesleg), új koncepcióval. Az új design már csak nyomokban folkos, inkább az aktuális rock-trendeket követi, post-rockos, post-punkos, hangosabb, erősebb lett, viszont az egyedi stílus amit annyira bírtam, na annak vége.
Tehát a végeredmény vegyes, nincs semmi gond az új albummal, egy noném új bandától még értékelném is, de a Barbarotól többet vártam, ennél sokkal több volt bennük.
Stílus: etno-post-punk
értékelés: 7,3/10
A szám, amiben azért visszaköszön a régi erő: