another razz, ADF was a big favorite 10 years ago, but what they do nowadays, just embarassing.
Követve az előző postot, újabb fika, de úgy érzem, ez kötelesség, mert az ADF annyira kedvenc volt 10 éve, hogy azért mindenképp meg kell hallgatni az újabb albumokat is, de ha véletlenül belebotlik valaki mostanában, akkor kérem, kerülje el, mert ez az ADF már nem az az ADF. 2000 óta folyamatosak a tagcserék az együttesben, és azóta szépen lassan csökken is a színvonal, a csúcspont egyértelműen a 98-as Rafi's Revenge, szerintem a korszak egyik zenei alapműve, az azt követő Community Music és a Facts and Fictions még teljesen jó kis lemezek voltak, de a Tank és a poszt alapjául szolgáló Punkara már messze van az előző albumok szinvonalától, ami nagyrészt valszínűleg Master D távozának köszönhető, aki nagyon karizmatikus, néha már a punk határait suroló előadással, energiával és dühvel támadott folyamatosan, ahogy azt kell, nélküle viszont az együttes elvesztette arculatát, és egy átlagos, szinte uncsi banda lett, ami elismertségben már ott tart, hogy budapesti gólyabálok sztárvendége lett, és azmár azért eléggé ciki, itt sajnos már simán csak marakodás van a koncon, a régi jó brand aprópénzre váltása, szomorú ez.
És ide tartozik, hogy megjelent Natasha Atlas legújabb albuma is, de nem írok róla, mert kb kopipésztelném a fentieket.
stílus: world-beat
értékelés: 6, a Rafi's: 10
before:
after: